NEPTUNUSZ

ADATAI:

Felfedező:Urbain Le Verrier     John Couch Adams    Johann Galle

Felfedezés ideje:1846. szeptember 23.

Aphélium távolsága:4 536 874 325 km    30,327 131 69 CsE

Perihélium távolsága:4 459 631 496 km   29,810 795 27 CsE

Fél nagytengely:4 498 252 900 km     30,068 963 48 CsE 

Pálya kerülete:28,263 Tm     188,925 CsE

Pálya excentricitása:0,008 585 87

Sziderikus keringési idő:60 223,3528 nap    (164,88 év)

Szinodikus periódus:367,49 nap

Min. pályamenti sebesség:5,385 km/s

Átl. pályamenti sebesség:5,432 km/s

Max. pályamenti sebesség:5,479 km/s

Inklináció:1,769 17°   (6,43° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:131,721 69°

Holdak:13

Egyenlítői sugár:24 764 km  (a földi 3,883-szerese)

Poláris sugár:24 341 km   (a földi 3,829-szerese)

Lapultság:0,0171

Felszín területe:7,619×10⁹ km²   (a földi 14,94-szerese)

Térfogat:6,254×10¹³ km³   (a földi 57,74-szerese)

Tömeg:1,0243×10²⁶ kg    (a földi 17,147-szerese)

Átlagos sűrűség:1,638 g/cm³

Felszíni gravitáció:11,15 m/s²    (1,14 g) (1 baron)

Szökési sebesség:23,5 km/s

Tengelyferdeség:28,32°

Deklináció:42,95°

Albedó:0,41

Felszíni nyomás:100 kPa

Összetevők:80% 3,2% hidrogén

19% 3.2% hélium

1,5% 0.5% metán

192 ppm hidrogén deutérium

1,5 ppm etán

A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső, bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el.

A legkülső óriásbolygó, és 250 évenként 20 évig, amikor a Plútó napközelbe ér, az összes bolygó közül is a legkülső.
A Neptunusz színe kékes, amit annak köszönhet, hogy a légkörében lévő metán jól visszaveri a kék fényt.

Sok millió évvel ezelőtt egy ütközés során majdnem megsemmisült a bolygó.

Felfedezése 

Galileo Galilei már 1613-ban észlelte a bolygót, amikor az a Jupiterhez igen közel látszott, és sikerült két egymást követő éjszakán is megfigyelnie. Mivel akkor csillagnak vélte, nem tekinthetünk rá a Neptunusz felfedezőjeként.

A matematikai csillagászat (égi mechanika) óriási diadala volt, amikor 1846-ban felfedezték a bolygót.

 Szerkezete 

Az óriásbolygó típusú bolygók közé tartozik, szerkezetét tekintve az Uránuszhoz hasonlít. A Neptunusz felszíne kék, rajta metánból álló leheletszerű fehér felhőfoltokkal. A bolygó felhőzetének felszínén sötét foltok láthatók, melyek légköri viharok. Ezek 400 km/h-val kisebb sebességgel haladnak, mint a környező légkör. Ilyen vihar pl. a Nagy Sötét Folt. Bizonyos felhőalakulatok csak néhány percen át maradnak fenn. Ezek a melegebb rétegekből bukkannak elő, majd lehűlnek és alámerülnek.

A Neptunusz mágneses tengelye 47 fokos szöget zár be a forgástengellyel.

A Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlóan kétszer annyi hőt sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap.

A Neptunusznak a többi gázbolygónál nagyobb a sűrűsége. A kék színét az adja, hogy a légkörben lévő metán elnyeli a vörös színű sugárzást. A Voyager-2 képein megfigyelhetjük a légkörben lévő Nagy Sötét Foltot, ami hasonlít a Jupiter Nagy Vörös Foltjához. Ragyogó kék légköre nyugodtnak és hidegnek tetszik, de a Voyager-2 ebben a légkörben 2200 km/h sebességgel haladó szeleket észlelt. A szelek különféle irányokban fújnak a bolygó forgásához képest.

 Gyűrűi 

A többi gázóriáshoz hasonlóan a Neptunusznak is vannak gyűrűi. A Voyager-2 űrszonda négy halvány gyűrűt észlelt a Neptunusz körül. A három fényesebbet a bolygó felfedezésében szerepet játszó csillagászokról (Galle, Adams és Leveerrier) nevezték el. A gyűrűk nagyon keskenyek. A Galle 15 km széles, a legszélesebb Adams keskenyebb, mint 50 km. A keskeny gyűrűket két kis hold (Galatea, Desponia) tereli össze. Két másik kis hold (a Naiad és a Thalassa) is kering a gyűrűrendszerben. A Neptunusz gyűrűin kívül helyezkedik el a kis Larissa hold, és rajta túl a Proteus.

Holdjai

A Neptunusznak 8 ismert holdja (1 nagy és 7 kicsi) van, közülük a belső hatot a Voyager-2 fedezte fel.
A hat kicsiny (Naiad, Thalassa, Despina, Galatea, Larissa, Proteus) szabálytalan alakú, sötét felszínű kődarab 50 és 420 km közötti átmérője.

Legnagyobb holdja a 2700 km átmérője Triton,
amely retrográd pályán a többi holddal ellentétes irányban kering.
Az egész Naprendszerben csak a Jupiter és Szaturnusz legkülső holdjai keringenek retrográd irányban. Retrográd keringése miatt a Neptunusszal fennálló árapály-kölcsönhatás spirálisan befelé mozgatja, mégpedig olyan mértékben, hogy a következő 10 - 100 millió éven belül szétszakadhat, vagy nekiütközhet a Neptunusznak.
A Tritont Lassell fedezte fel 1846-ban néhány héttel a Neptunusz felfedezése után.

A Voyager-2 visszatekintve a Neptunusz felé ezt a képet készítette a Neptunuszról. A kép jobb alsó sarkában a Triton látható.

A szintén kicsi Nereidet Kuiper fedezte fel 1949-ben. A legkülsű hold, a bolygótól 5,51 millió km távolságban kering, valószínűleg egy befogott kisbolygó.

Triton 

A Neptunusz legnagyobb holdja,
az eddig meglátogatott égitestek közül a leghidegebb.
Átmérője 2700 km.

Sziklakeménységű, - 235 °C-os nitrogénből és metánból álló jégkéreg borítja. A dermesztő hideg ellenére a hold vulkánikusan aktív, és a felszíne repedezett, ahol megolvadt, ott újrafagyott.

A Triton déli pólusának környékén nitrogéngejzírek vannak, melyekből fekete porcsomók lövellnek ki 8 km magasságra. A ritka nitrogénből és metánból álló légkörben a szelek a port 150 km-re is elhordják, korommal csíkozva be a Triton felszínét. 
Nitrogénből és csekély mennyiségű metánból álló ritka légköre van.
A felszíni légnyomás a földiének mindössze tízezred része.
Légkörét is a felszínéről kiszivárgó gázoknak köszönheti, hiszen a tömegvonzása gyengébb, minthogy tényleges légkört tarthatna körülötte.

Proteus 

A Neptunusz hatodik holdja, és a második legnagyobb. A Neptunusztól mért távolsága 117 600 km, átmérője 418 km (436 x 416 x 402). 1989-ben fedezte fel a Voyager-2. Bár nagyobb, mint a Nereid, azért nem fedezték fel korábban, mert nagyon sötét és olyan közel van a Neptunuszhoz, hogy ennek fénye elhomályosítja. A Proteus szabálytalan (nem gömbszerű), és valószínűleg körülbelül olyan nagy, amekkora egy szabálytalan alakú égitest lehet, mielőtt gravitációja gömbszerűbb alakba rendezné. 
A kráteres felszínen nem láthatók geológiai aktivitás jelei. 

Nereid

A Nereid pályájának a legnagyobb az excentricitása
a Naprendszer összes nagyobb égitestje közül.
A Neptunusztól mért távolsága 1 353 600 km-től 9 623 700 km-ig változik.  A Nereid szokatlan pályája azt mutatja, hogy valószínűleg egy befogott kisbolygó, vagy Kuiper-övbeli objektum.

1949-ben Kuiper fedezte fel.

 Neptunusz hideg felhőzetek között