NAPRENDSZER

Naprendszer alatt (mondat közben kisbetűvel írva) olyan rendszert értünk, amelynek középpontjában egy vagy több csillag található, és körülötte égitestek keringenek. Bonyolult égi mechanikai rendszerekről van szó, amelyek tanulmányozása elsősorban a csillagászati tudomány feladata.

Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszer egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, és az Orion spirálkar külső harmadában helyezkedik el. Naprendszerünk középpontjában a Nap található.

Merkúr átvonulása a nap előtt

A Naprendszer megismerésének története

A távcső felfedezése előtti időkben csak az égbolt szabad szemes megfigyelésére volt lehetőség, ennek ellenére már az ókorban is tudták, hogy bizonyos égitestek elmozdulnak a csillagokhoz képest. Ezeket az objektumokat bolygóknak nevezték el, neveket pedig a római istenségek után kaptak: a Jupiter az istenek királyáról, a Mars a hadistenről, a Merkúr az istenek hírvivőjéről, a Vénusz a szépség és szerelem istennőjéről, a Szaturnusz az idő istenéről.

A korai megfigyelők ismerték a hosszú csóvát húzó üstökösöket és a hullócsillagnak nevezett meteorokat is.

A távcső megjelenése után három újabb bolygót fedeztek fel a Naprendszerben. Az Uránuszt 1781-ben William Herschel találta meg, a Neptunuszt Johann Galle pillantotta meg először 1846-ban, Urbain Le Verrier számításai alapján, míg a Plútó felfedezése (1930) pedig Clyde Tombaugh nevéhez fűzödik. Utóbbit 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) törpebolygóvá minősítette, így a Naprendszerben jelenleg nyolc bolygót tartunk számon.

A Naprendszer felépítése

A Voyager űrszondák, amint elhagyják a naprendszer

A Naprendszer a Napból és azon kisebb égitestekből áll, melyeket a Nap gravitációs hatása tart a pályájukon. A Nap körül keringő testek nagy része közel egy síkban kering, ezt a síkot az ekliptika síkjának nevezik. Az itt található anyag többsége a nyolc legnagyobb testben, a bolygókban koncentrálódik, bár ez a tömegmennyiség így is nagyon kicsi a Nap tömegéhez képest, mely a Naprendszer össztömegének 99,86%-át adja.

A Naphoz legközelebb keringő négy bolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars) alkotja a kőzetbolygók, más néven Föld-típusú bolygók csoportját; ezek javarészt kőzetekből és fémekből épülnek fel, felszínük szilárd. A négy külső bolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) gázóriások, melyeknek összetétele jelentősen eltér a kőzetbolygókétól; túlnyomóan gáz halmazállapotú, könnyebb elemek (hidrogén és hélium) alkotják őket. Átlagos sűrűségük kisebb, méretük viszont jóval nagyobb, mint a belső bolygóké. A gázbolygók mindegyike rendelkezik gyűrűrendszerrel, bár messze a legnagyobb és legismertebb a Szaturnuszé.

A Naprendszer bolygóinak jelenleg 144 ismert és elnevezett holdja van és további 23 vár megerősítésre.Ezen kis égitestek a bolygók körül keringenek, keletkezésűk és összetételük igen eltérő. Többségét űreszközök segítségével fedezték fel.

A Nap körül az összes bolygó, és a bolygók körül a legtöbb hold azonos irányban kering, és a forgásirányokra is döntően ez az irány jellemző: ez az ekliptika északi pólusa felől nézve pozitív irány (az óramutató járásával ellentétes). Vannak persze olyanok is, amelyek kivételt képeznek, és ellentétes, ún. retrográd irányban keringenek vagy forognak. Például az Uránusz és a Vénusz tengely körüli forgása, illetve a Neptunusz Triton nevű holdjának keringése retrográd, negatív irányú.

A Naprendszerben két olyan övezet található, melyekben a kisebb naprendszerbeli testek koncentrálódása figyelhető meg. Az egyik a Mars és a Jupiter pályája között található kisbolygóöv, melyben feltételezések szerint többmillió aszteroida található, melyek mérete a 940 kilométeres Cerestől az 1 kilométernél is kisebb testekig terjed. A másik ilyen övezet a Neptunusz pályáján túl elterülő Kuiper-öv, mely a Naptól mintegy 30-50 csillagászati egységre (4,5 - 7,5 milliárd kilométerre) terül el. Ennek a jeges objektumokból álló, korongalakú régiónak a meglétét (melyet gyakran a Naprendszer végső határának tekintenek), csak nem sokkal több, mint egy évtizede erősítették meg.

A fenti két övezetben jelenleg öt olyan égitest ismert, melyeknek tömege elég ahhoz, hogy saját gravitációjuk hatására közel gömbalakúak legyenek, így ezek az objektumok alkotják a 2006-ban bevezetett törpebolygók csoportját (a Ceres, a Plútó, az Erisz, a Makemake és Haumea). A bolygóktól abban térnek el, hogy pályájuk térségét nem söprik tisztára. Két évvel a törpebolygók kategóriájának bevezetése után a Nemzetközi Csillagászati Unió definiálta a plutoidák fogalmát; ezek gyakorlatilag a Plútóhoz hasonló törpebolygók, melyek pályájának fél nagytengelye nagyobb, mint a Neptunuszé.

Azon apró égitestek, melyek nem elég nagyok, hogy kisbolygók legyenek, de nagyobbak a bolygóközi pornál, meteoroidoknak nevezzük. A becslések szerint naponta 1.000 és 10.000 tonna közötti mennyiségben érik el a Föld légkörét, a meteornak hívott fénycsóva jelenségét okozva. A meteoroidok feltehetően a Naprendszeren belülről származnak.

A Naprendszer különleges égitestjei az üstökösök. Ezek olyan, Nap körül keringő objektumok, melyeknek a Nap közelébe kerülve láthatóvá válik a kómája és a csóvája mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Az üstökösök keringési ideje nagyon változatos, néhány évtől akár évmilliókig terjedhet. A 200 évnél rövidebb keringési idejű üstökösöket rövidperiódusú, az annál hosszabakat hosszúperiódusú üstökösöknek nevezzük. A rövidperiódusú üstökösök többsége feltehetőleg a Kuiper-övből származik, míg a hosszúperiódusúak közül sok a távoli Oort-felhőből érkezhet.

A Naprendszer legkülső határát jelentő Oort-felhő létezését elsőként Jan Hendrik Oort holland csillagász vetette fel 1950-ben. Ez a gömbalakú, üstökösmagok milliárdjait tartalmazó felhő a Naptól 50-100 000 csillagászati egységre található. Ebben a távolságban már nem számottevőek a Nap gravitációs és más fizikai hatásai, így a felhő objektumait könnyen befolyásolhatják más csillagok, illetve magának a Tejútrendszernek a hatásai is. Az Oort-felhő létezését még nem sikerült közvetlen megfigyeléssel bizonyítani.

A Naprendszer égitestjei

-Nap

 -Bolygók

 -Föld-típusú bolygók

-Törpebolygók

-Holdak

 -Kisbolygók és meteoroidok

-Üstökösök

-Kentaurok:Olyan jeges, üstökösszerű égitestek, melyek az üstökösöknél kisebb excentricitásúak, és pályájuk a Jupiteré és a Neptunuszé közé esik.

-Neptunuszon túli égitestek

A Nap és a bolygók méretarányos, de nem távolságarányos képe